20080129

Mode

Nem tudok aludni. Annyi minden kavarog a fejemben, amit jó lenne elmondani. Csak úgy valakinek. Leginkább olyannak, akit nem is ismerek.
Rosszak ezek az emberben ragadt gondolatok. Az ember elbájcsevegi az egész életét, miközben minden fontos dolog valahogy benne marad. Nem jól van ez így, én mondom.
Legszívesebben neki állnék bőgni.

Amúgy végeztem a vizsgáimmal, nem mind úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de sebaj...4,2-es tanulmányi átlag, 5,2-es ösztöndíjátlag. Ez van.

Tegnap éjjel elolvastam a Zabhegyezőt. Hirtelen felindulásból. Csak feküdtem az ágyban, és egyszer csak eszembe jutott, hogy milyen rég nem olvastam. Hasznos volt.

Nincsenek megjegyzések: