Életem lghosszabb postja

Tavasz van. Mondom immár sokadszorra az utóbbi pár hónapban. Ez jó. Még amellett is, hogy ma például nemigen volt időm sétálkodni, meg élvezkedni(mármint a napsütést); ellenben mindenféle rettentőmód érdektelen előadást hallgathattam végig.Ennek egyenes következménye, hogy az értelmi szintem úgy 2 méterrel a béka hátsófele alatt kalimpál. Szóval a reggel nyolctól este kilencig tartó sulidolgot nem igen tűröm, pláne, hogy ilyenkor se aerobic, se tánc. Mindezenszörnyűségektől eltekintve is egyre gyakrabban érzem azt, hogy élek. Furcsa.

-Szünet. Pocket coffee zabálás.-

Jah. Dreamlands burn. Jó volt. Határozottan. Kellett már. Volt, ami mgával ragadott. Volt, ami tetszett. Volt, ami megrémített. És volt, amit egyszerűen nem értettem.
Amit mindenképp kiemelnék az egyértelműen Jacob Dahlgren: The wonderful world of abstraction



Hümm. Igazából amikor először bemész a szalagok közé nagyon rossz. Félhomály.sűrűség. Gúzsba kötnek.Fulladás. Aztán felnézel, és ahogy a rácsokon bejön a fény, rikítóan színesek a szalagok. Aztán jó, megszokod.Olyan mint az elvarázsolt kastély a vidámparkokban. És olyan vagy, mint egy gyerek. Szívből nevetsz. Sokszor, sokszor még, keresztülmenni rajta.
Volt a fekete szőnyeg, a bele vesző lábnyomokkal. Csak mondjuk szebb lett volna, ha nem érzik úgy egyes emberek, hogy át kell mászniuk rajta a poros lábacskájukkal.
Ami még nagyon tetszett az a "hangkavalkád" volt. Néha megnyugtató, néha horrorfilmbe illő, zenének cseppet sem nevezhető. mégis annyira leköt, hogy órákig tudnám hallgatni. Meg az is hozzátett mondjuk, hogy ott voltak körülötted azok a sok kütyük, amik a hangokat produkálták. Beleveszik az ember a sok zsinórba, kábelbe, vezetékbe.
Aztán voltak mindenféle videók is. "Fogzápor". =)A filmvetítés is jó volt. Ilyen komputercuccos.Érdekes volt az a félig doku-félig kissé futurista művészfilm jelleg is. A főszereplő bácsi teccet. Jófej volt.Meg ez a mindenféle "zene" is, hogy pl. az ember mozgása által, vagy az emberek érintései, simogatásai által generált "zenét".
Szóval összeségében jó volt, bánhatja aki nem látta.

Prágát kellene szervezzek.De nyűűűűgös vagyok. Meg fogalmam sincs hogy, hogy lesz erre pénzem, meg táborra is, meg mindenre is, de Prága már nagyon esedékes. Szóval megyek, ha minden kötél szakad is.

Jah, meg ha már ennyire benne vagyok a blogírásban, akkor jöjjön egy kis anime-ajánló:
Princess Tutu
Az animébe oltott balett.=) A zenéje főleg Hattyúk tavából, Diótörőből, stb. van. Szóval szép. És a történet is. Nagyon szép. Olyan igazi szép régimódi mese. Nekem való. Az a fajta, amit kiskorában tátott szájjal hallgat az ember. Na jó, nem csak kiskorában. Egy gyönyörű kisváros, ahol a mesék valósággá válnak. Hümm. Tessék megnézni.

Nyüssz, fáradt vagyok, nyűgös vagyok, és vár egy üveg hideg Asahi...